A történet egyszerű. A kórházból egy sérvműtét utáni második napon elengedik a beteget. természetesen a vérhígítót, valamint enyhe vérzékenységre való készítményt mindennap be kell adatni. Telkin a családorvos végzi a dolgát, s beadja vénába az injekciót. Szombaton viszont nem rendel, tehát tanácsa szerint irány Budakeszi, az orvosi ügyelet. Szombat van, sehol egy lélek, viszont ott az ügyeletes, aki lehet orvos, lehet asszisztens, megnézi a kórházi ambuláns lapot, s kér egy perc türelmet. Telefonon konzultál, majd közli, hogy ők nem adják be az injekciót, menjek a Kútvölgyi kórház sürgősségi osztályára. Találgathatnék, hogy vajon az orvost hívta, aki talán otthon ebédel és nem hajlandó bejönni egy injekcióért, de nincs sok értelme. Káromkodom, majd kocsiba ülök.
A Kútvölgyiben nem várnak sokan a sürgősségin, de egymás után érkeznek új betegek. A recepción egy ügyeletes orvos megnézi a kórházi lapot, majd felveszik az adataimat. Várnom kell, hiszen az elsőbbség természetesen a súlyosabb eseteké. Aztán 35 perc múlva behívnak. Nem értik, hogy miért van Budakeszin orvosi ügyelet, ha nem látnak el. És részletes adatfeltárás kezdődik, első az adminisztráció. Megismerkednek a gyógyszerrel, de valószínűleg itt szigorúbb a protokoll, mint a háziorvosnál, ezért nem injekcióban adják be, hanem infúzióban, így 45 percig fekszem, míg lecsepeg. Mindegy, végre beadták, s véget ér egy 3 órás procedúra.Viszont ez az elátkozott magyar egészségügy jobban járna, olcsóbban kijönne, ha bezárnák Budakeszin az orvosi ügyletet, miután már úgysem működik.
