Haro, avagy a Rioja vidékén

A spanyol borokat sokáig kevésbé ismertük, mint az olaszokat vagy a franciákat, de mi már régóta együtt emlegetjük őket, sőt jobban örülnénk, ha a boltokban nagyobb lenne a spanyol választék. Kitaláltuk a fiammal és Jani barátunkkal, hogy érdemes lenne közelebbről is megismerkedni a Tempranillóval.A leghíresebb spanyol borvidék a Rioja, amely meglehetősen közel fekszik Bilbaohoz és San Sebastianhoz is, tehát nagyon nem tér el a turista útvonalaktól. Persze, ehhez a vorös borosnak kell lenni, s ez bennünk megvolt. Túl sok Tempranillót ittunk az utóbbi években, így hát két bilbaói nap után béreltünk egy Opel Cuprát és meg sem álltunk Haroig. Bár ez sem teljesen igaz, mert húsz kilométerrel előbb lefékeztünk Logronon, a Bodega Campillo-nal, vagyis egy jó hírű borászatnál. Ez a Martinez Fabala család tulajdona, A bortúrára már nem fizethettünk be, ahhoz korábban be kell jelentkezni, de egy kis kóstolásra így is volt módunk. Kértünk az 1994-es Crianzaból. Ez a fiam születésének éve, de a 2021-es sokkal jobban ízlett.Úgy is tartják, hogy a két covidos évben jobb borok születtek.
Haro kisváros, s egy domb tetején áll, 30-40 kilométeren belül mindenhol híres bortársaságok ültetvényeit látni. Szerencsénk volt, az általunk lefoglalt apartman a főtéren volt, így este csak leszaladtunk a 3. emeletről és már benne voltunk az ottani élet sűrűjében. Nem mondom, felfelé a facsigalépcsőn már nem volt olyan kellemes felmenni, de túléltük. Ráadásul mázlink is volt, hiszen éppen azon a szombaton voltunk ott, amikor a Fiesta volt, vagyis tucatnyiszor körbejárta a helyiekből, álló menet a település környező utcáit. Szólt a rezesbanda, a fiatalok táncoltak, s ezt hívják ott hordótemetésnek. Persze, mindenkit borozgatott és a többség megvárta az éjfélkor kezdődő diszkót a főtéren.
Két nap alatt Több borászatba a betértünk. Volt is néhány csalódásunk, hiszen több pince szombaton délután kettőkor bezárt és vasárnap már kisem nyitottak. Kivétel volt a La Rioja Alta, amit 1890-ben alapítottak és 587 hektáros ültetvényük van.leginkább Tempranillo, Garnacha és Graciano fajtákat termelnek.A hordóikat maguk készítik amerikai tölgyfából.Megkóstoltuk a Gran Reserva-t, amely a csúcsboruk, majd a 2011-es és 2021-es Alberdit, Ez utóbbi is fölöttébb ízlett és nem is volt drága.Ha jól emlékszem 6 illetve 4 euróért kaptuk. S mindössze 15 eurót kértek egy palackért.Utóbb olvastam, hogy 40 éves tőekéken terem és két évig állnak tölgyfa hordőban.
Tudtuk, hogy Haroban híres a sült báránycomb (Cordero Asado) és azt egyetlen helyen kell megrendelni, a Terete vendéglőben.Próbáltuk szombat este felhívni őket, de elutasítóak voltak. Nincs hely, mondták. Próbáljuk másnap, amikor dél és öt óra között vannak nyitva. Nos, vasárnap délben ott voltunk, s bár a két terem és a terasz tömve volt, jutott egy asztal a teraszon. Befelé menet láttuk, hogy egy hatalmas grillrácson sütik az ugyancsak terjedelmes báránycombot. Nos, az ár-érték arányról felesleges beszélni, mert olyan isteni volt, hogy bármennyi pénzt megér. Lehet, hogy nem is eszem mostanában báránycombot, mert az a ropogós hús, az a fenséges íz még sokáig elkísér.Nem volnék őszinte, ha nem vallanám be, hogy esténként két borozás között a főtéren szivarozva megittunk egy-egy korsó frissen csapolt Estrellát is. Haroból aztán elindultunk Biarritzba, de az már egy másik történet.