2024. június 17. (hétfő) 22:32

Dublin

Dublin

Dublin is megér egy misét, az ír főváros nemcsak a Guinnesről híres, meg a Temple Bar nevű szórakozó negyedéről, amely 40 éve majdnem buszgarázsként végezte, míg észbe nem kaptak a vendéglősök és ki nem szorították a busz társaságot. Egyébként a Temple Bar nevet viselő a legjobb kocsma is, a maga 6 termével, ahol állítólag 600 vendég is elfér, de amikor mi ott voltunk, legalább 800 szorongott a füstös helyiségekben, a pincérek boszorkányos ügyességgel egyensúlyoztak a Guinness korsókkal megrakott tálcákkal. És van itt minden étek, a füstölt lazactól a a tenger gyümölcséig. És a hihetetlen hangzavar közepette még egy gitáros is játszott, mert az ír kocsmák többségében Dublintól Corkig, Corktól Kilkenyig mindenütt van élőzene és nem is rosszak. Persze, általában egyszer gitáron játszanak, vagyis egyszemélyes bandák játszanak és azért nem olyan profik, mint New Orleansban, de esténkét, sőt több helyen napközben is szól a zene. Egyébként a Temple Bar állítólag Bonóé, de ezt az ottani magyarok, akiket kérdezgettem, nem tudták megerősíteni, én olvastam valahol.

Dublin arról is híres, hogy nagyon drágák a szállodák és valóban. Mindenesetre a Lee folyó partján érdemes megszállni, mert arra épült a város. A mi szállodánk, a The Mayson is ott volt, s 800 méterre tőlünk állt a Jeanie Johnstone hajó, amelynek eredetije 1847-ben épült Kanadában. Ez a legendás hajó még abban az évben 2500 ír bevándorlót szállított Amerikába 16 transzportban. Az ír krumplivész idején (1845-1852)  több, mint egymillió ír halt meg első és egymillióan kivándoroltak, többségük Amerikába. A hajóval átellenben Az ír emigráns múzeum is ennek állít emléket.Az írek nagyon büszkék a négy Nobel-díjas írójukra, s Thomas Becketről nevezték el legújabb, hárfát mintázó hídjukat. James Joyce szobrával pedig tucatnyi helyen találkozunk, többek között a Temple Barban is.

Az ínyenceknek is paradicsom Dublin, hiszen jól főznek errefelé. A pörköltjük, a Stew báránnyal vagy marhával készül és többféle fásserrel, talán még lestyánt is kiéreztem, ami nem csoda, hiszen kicsit hasonlít a mi gulyásukhoz, csak nem olyan sűrű.Viszont mindenütt rajta van az étlapon 10-18 eurós áron.Még a osztriga sem drága, sőt találtam egy kávéházat, ahol délután 4 és 5 között Happy Hour van, féláron adják az Oystert. Megtaláltam a legjobb ír Fish and Chipset is. A Leo Burdock nevét viselő büfét 1913-ban alapította Bella és Patrick Burdock. Hajnalban jártak a piacra friss halat venni és a legjobb krumplit szerezték be. Az alapítók már rég nem élnek, de  a cégér még mindig fényesen csillog, a Dublinban járó világsztárok sosem kerülik el, egy száz névből álló tábla hirdeti, ki mindenki evett itt már halat sült krumplival. Bruce Springsteen, aki most is betért, erről egy új kép tanúskodott, már többször járt náluk. Igaz, a Bossnak amúgy is szíve csücske Dublin, egyetlen turnén sem hagyja ki az ír fővárost és az egyik dupla lemezét is itt vették fel.

A Guinnes látogató központot csak az tudja elkerülni, aki rá sem bír nézni a barna sörre, amit én mindig kedveltem, a fanyar, kesernyés íze és a kevés buborék miatt. Egyébként  a gyár maga a Houston állomásnál van és a látogatóközpontot nem a gyár területén húzták fel. Hatalmas komplexum, ahol az árpa maláta termesztésétől a sör készítésének különböző fogásáig mindent bemutatnak és elmagyaráznak, képekkel, szöveggel, filmekkel, vagyis úgy eltelik egy óra, hogy még fel sem ocsúdtunk. És emlékezetünkbe vésik, a Guinnesnek is 95 százaléka víz, de az a hegyekből jön. Az épület tetején egy üvegablakok panoráma szint van, ahonnan az egész várost belátni és mellesleg kaptunk egy korsó Guinnest, amely bennfoglaltatik a borsos jegy árában. Egyébként érdemes előre időpontot foglalni, mert tényleg kevesen hagyják ki ezt az élményt, márpedig Dublin rengeteg turistát fogad.

A városban sétálva, az egyik mellékutcában felfedeztünk egy László’s éttermet és be is tértünk, hátha találunk egy magyaros vendéglőt, amely egyébként egyébként már egyetlen világvárosban sem jellemző, ahol volt, ott is bezárták.Sajnos, itt is valami ilyesmi történhetett, mert a presszóban kiszolgáló hölgy közölte, hogy az étterem zárva van és ők nem ismerik Lászlót, csak a nevet tartották meg.Néztem a neten is, hogy mit írnak róla, de nem lettem okosabb.Miközben az írek nagyon kedvesek és udvariasak, a taxisok kicsit kilógnak a sorból, keményen alkudni kell velük, mert vagy elindítják az órát, s az néha túl gyorsan pörög vagy nem kapcsolják be, s akkor 10 euróval többet mondanak a reálisnál.

 

Kapcsolódó

Agyag

Még több UTAZÁS…