Egyszer már egy hétig jártam New Yorkot, de az nagyon régen volt, még 1999-ben. Akkor még a Malév is repült 70 ezerért a JFK-re és a Times Square-n laktunk, a Marriottban. Nem volt olcsó, bár 20 százalék kedvezményt kaptam egy repülő társaság jóvoltából, s így 1250 dollárért kaptuk a 30 négyzetméteres szobát. Igaz, akkor a forint is jóval erősebb volt. Most esélyem nem lenne azon a környéken szobát foglalni. A 39. utcában, egy 3 csillagos Hiltonban szálltunk meg, s az sem volt olcsó.
New York sokat változott 24 év alatt, bár most csak négy napom volt, hogy ezt feltérképezzem. A sarokpontok persze nem változtak, a Times Square, a Central park, a Wall Street, a Fifth Avenue, az Empire State Building, Brooklyn, vagy Harlem nem tűnt el, legfeljebb újabb felhőkarcolókat húztak fel, így aztán már egy talpalatnyi hely sem maradt és jóval több turista volt az utcán február végén, mint hajdan áprilisban. Dani fiammal gyalog jártuk a várost, de néha metróra is kellett szállni, s ez itt fölöttébb egyszerű, a bankkártyát kellett érinteni az automatához, s az levonta az egy dollárt. Amúgy a 26 vonal, 378 kilométer hosszú és 0-24 óráig közlekednek a szerelvények.
Hajdan metróval mentünk át Brooklynba, most a Brooklyn hídon gyalogoltunk át, s bár szeles idő járta, tényleg kár lett volna kihagyni ezt a túrát. Máshogy emlékeztem Brooklynra, szellősebb, földszintesebb volt, most keresni kellett a régi negyedet, de annak a hangulata mit sem változott. Igaz, a kocsmák csak délután nyitottak, de bíztunk benne, hogy a Real Madrid-Liverpool meccset elcsíphetjük. Tévedtünk, sehol sem volt olyan csatorna. Utolsó kísérletünk a Manhattan Bridge tövében lévő szórakoztató központban volt, ahol boltok, éttermek, és sörözők voltak. Megkérdeztük a söröző pultnál és csodák csodájára, behozták a meccset. Jó meccs volt, a góloknál felugráltunk, s lassan odagyűltek az amerikaiak is, kíváncsiak voltak, hogyan lehet élvezni ezt a számukra többé-kevésbé ismeretlen játékot.
A Wall Street bikáját már fényesre simogatták a turisták, s régen ilyenkor elsétáltak a World Trade Centerhez. Az ikertornyok 110 emeletesek voltak, a tetejükről be lehetett látni a várost. Most két vízesés áll a tornyok helyén, ez a Ground Zero. Máig nem tudják, hány áldozata volt a terrortámadásnak, hiszen csúcsidőben 50 ezren dolgoztak ott.
Harlem már 1999-ben is békés, nyugodt negyed volt, most pedig egy alvó lakótelep. A fiam nem is értette, mit akarok mutatni. Igaz, az Apolló színházzal sem tudtam felrázni, hiszen a hajdani sztárok, mint Aretha Franklin, Count Basie, Duke Ellington helyett, ma ismeretlen előadók lépnek ott fel. Ha legalább egy gospel kórust hallottunk volna egy baptista templomban, de ahhoz nem volt szerencsénk, vasárnapig kellett volna várni. Persze, ha befizetünk egy turista programot, ott megszervezik, hogy hétköznap is énekeljenek néhány dalt.
A Times Square mit sem változott, itt mindig hömpölyög a tömeg, nemcsak szilveszterkor, s még mindig lehet a bódékban délután három után félárú színházjegyet kapni, de ma már így is 60-100 dollárt kell fizetni. Az egyik este megállítottak bennünket a rendőrök, mert az egyik keresztutcában kordonokat állítottak, s nehezen tartották vissza a fiatalokat, akik Shakirára vártak. Egy ideig mi is vártunk, aztán meguntuk és továbbálltunk, így sosem tudjuk meg, a kolumbiai énekesnő valóban odasétált-e a rajongóihoz, a klipforgatás után.
A Central Park mindmáig hihetetlen történet egy magyarnak, ahogy a Hyde Park is. Hogy egy világváros közepén egy ekkora park legyen, amit nem építenek be, nem hagynak elsatnyulni, az nem a mi világunk, hiszen nálunk az utolsó foghíjra is ház kerül, a grundok helyén is lakótelep van és most pedig szörnyű tempóban betonozzák le a Balaton, a Fertő-tó és a Velencei-tó partját is, miközben zöldeket beszélnek. Akár sétálsz, akár futsz, akár csak üldögélsz valamelyik tó partján, a Central Park kihagyhatatlan a New York-i sétából. A Lennon emlékhelynél egy kicsit elidőzünk, s meghallgatunk néhány Beatles dalt vagy éppen az Imagine-t, mert ott mindig találunk egy zenészt, aki szerény játékával emlékezik a Dakota-ház előtt lelőtt Johnra.
