Berlin kétségtelenül régóta Európa egyik legizgalmasabb városa, ahol minden évben történik valami, most például azt láttam, hogy miután az Unter der Linden megszépült, folytatódik a Pergamon Múzeum felújítása, építkeznek a Potsdamer Platzon és másutt is, vagyis nem látszik, hogy a német gazdaság megtorpant volna.
Több ismerősöm panaszkodott az új reptérre, amely kétségtelenül túl tágas, de annyi baj legyen, viszont nem lehet eltévedni, gyorsan elérjük a metrót a 2-es terminálról, s ez hazafelé is igaz. Géza barátom tanácsára 11.40 euróért vettem napijegyet, amely 24 óráig minden járműre érvényes, s így nagyon praktikus. Csak először kell lepecsételni, aztán soha többet. Kicsit egyszerűbb, mint a londoni Oyster kártya és persze olcsóbb is.
Először jártam Spandauban, a Citadellában és mindekinek ajánlom. Sokáig főleg arról volt híres, hogy ott raboskodik Rudolf Hess, az utolsó háborús bűnös. A várerőd tökéletes állapotban van, itt már a XI., században vár állott, s a mostani formáját a XVI. században nyerte el, egy itáliai építőmester által. Most is több kiállítás szól a múltról, históriai épp úgy, mint a fegyverekről és persze a település XX. századi története sem unalmas, a második világháború alatt vegyi fegyvereket gyártottak itt, ám működött filmstúdió is, hogy megtámogassák a birodalmat történelmi mozikkal.
A berlini múzeumokba könnyű bejutni, miközben rengeteg turista járja a várost, mégsem kell sorban állni. Ugyanakkor meglepődtem, hogy a Gemäldegalerieban csak lézengtünk a Frans Hals kiállításon, pedig a portrék XVII. századi holland mestere majd minden festményét láthattuk és rádöbbenhet a látogató, hogy micsoda újító volt Hals, mennyire élnek a modelljei. A szomszédban az Új Galériában egy XX. századi úttörő, Andy Warhol fotói, filmjei, rajzai, festményei vezetnek egy másik világba. A prűd látogató néha bajban van, itt ugyanis a korábban nem látható pornográf képei is ott lógnak a falon. A berlini tévé reggeli műsorában is úgy ajánlották a kiállítást, hogy emlegették a 18 éven felüli képeket, de egyetlen egyet sem mutattak. Mondta is a berlini barátom felesége, hogy ő ezt a kiállítás nem nézi meg, nem kíváncsi a pöcsökre. A Múzeum Szigeten az Alte Nationalgalerie-ben a francia impresszionistákat kár lenne kihagyni, ahogy az Altes Museum 12 termes görög kiállítását sem.
Az ínyenceknek rengeteg alkalmuk van, hogy finomat egyenek a német fővárosban. Én például a Potsdamer Platzon, a Manifesto kétemeletes ízparadicsomában ettem 17 euróért grillezett bébi polipot mindenféle zöldséggel és édes krumplival, s mondhatom friss volt és ízletes. A Múzeum Sziget mögött Hakescher Markton jó kis kifőzdéket, éttermeket találni, a kedvencem egy olasz kisvendéglő, ahol a városban talán a legjobb Frutta di Mare spagettit készítik. Kávézni mindig az Unter der Lindenen szoktam, az Espresso House-ban, ahonnan belátni a környéket, a berlini nyüzsgést és persze a kávéjuk is első osztályú. És akkor már csak egy kis séta, hogy elérjük az Alexander Platzot, amely a régi DDR világban sokkal izgalmasabb volt, egy korsó sörrel és egy pár főtt kolbásszal.
