Biarritz híres francia fürdőváros, csak ugye a felső fertályon van, Dél-Franciaorszégban, vagyis nem azon a vonalon, ahol Marseille, Nizza. Cannes, Monaco, így nem esik könnyen az utunkba. Ám ha Baszkföldön járunk, Bilbaotól és San Sebastiantól nincs messze.A spanyol határtól mindössze 36 kilométert kellett megtennünk, s már a francia kisvárosban jártunk. Egyetlen drágító tényező volt, hogy miután átléptük a francia határt, az autókölcsönző rászámolt a díjra. Ilyenkor nem számít az uniós világ, azon meg kár spórolni, hogy nem szólunk, mert a GPS valószínűleg jelzi a határátlépést.
Biarritz a 19. században lett híres, amikor III. Napóleon felesége, Eugénia császárné nyári rezidenciát építtetett itt. A villa ma is áll, Hotel du Palais néven. A Hyatt lánc üzemelteti és egy kétágyas szobáért egy éjszakára 500-600 eurót számolnak.Persze, mindez az Atlanti Óceán partján, kivételes panorámával.
Biarritz hajdan halászfalu volt, ma lenyűgöző városka, a sziklás, töredezett óceánpart, 6 kilométer hosszan követik egymást a homokos strandok és bájos terek, utcácskák elvarázsolják az idegent. A kirakatok luxusról árulkodnak, de ez cseppet sem zavaró, mert a városka fiatalos ,ragyogó kávéházakkal, pékségekkel, bisztrókkal és ha a stranddal szemközt beülsz egy sörre az elegáns étterem teraszára, az sem megfizethetetlen.Szállodát ezúttal is jól választottunk, egy kis téren, a város közepén. A Hotel Florida szobája nem volt éppen tágas, de így sem volt olcsó. Az óceánban küzdhettünk a hullámokkal, egy öböllel odébb viszont csendesebb víz, ott meg úszni lehetett.Az árak egyébként meglepően visszafogottak, a szálloda melletti étteremben például egy nagy tányér kagyló, egy másik tányér sült krumplival csak 16 euró volt.
Bayonne jóval nagyobb város, a Nive és az Adour folyó partján és a cégérek lépten-nyomon arra emlékeztetnek, hogy ez egy baszk város.Láttunk is az egyik templomkertben egy baszk történeti kiállítást. Gondoltam, ott végre beülhetünk egy rendes francia kocsmába, amit a Maigret filmekben lehet lépni. Nos, ehhez távolabbi vidékekre kellett volna utaznak, mert itt már másidők járnak. Különben is a turisták diktálnak. Amúgy Biarritzból elektromos busszal mentünk Bayonne-ba. Fél óráig tartott az út, mert minden sarkon megállt. Az erőd a maga négy bástyájával nagyon látványos, még a Napkirály építtette, de manapság nem látogatható, mert a francai különleges erők bázisa. Nem lévén nagy csokoládé hívő, az útikönyvben olvastam, hogy bayxwonne a csoki hazája is. Az inkvizíció elöl menekülő zsidók alapítottak az első manufaktúrákat és úgy tűnik az utódok is jól sáfárkodtak a receptekkel, mert az itteni csokit együtt emlegetik a belga és svájci édességgel.
2026. október 23. (péntek)
