Jó ezeregyszázegy esztendő telt el azóta, hogy a szászok és a frank feudális urak egy csoportja I. Henrik néven királlyá választott egy ifjú herceget. Ő előbb a sváb és a bajor hatalmasságokkal vívott sikeres küzdelmet, majd elfoglalta Brandenburg városát.
A koronavírus-járvány múltán idén nyáron az „Ungarn”-ból az NSZK-ba látogató turisták sem árt, ha tudják – egy évtizeddel azt követően, hogy a kalandozó magyarok 908-909-ben rátámadtak Szászországra, majd Svábföldre – 919-ben a szászok és a frank feudális urak egy csoportja I. Henrik néven királlyá választott egy snájdig herceget. Ő előbb a sváb és a bajor hatalmasságokkal vívott sikeres küzdelmet, majd elfoglalta Brandenburg városát és térdre kényszerítette a mai Berlin környékén élt vendeket és ős-szorbokat. (Nem szerbek, szorbok!) I.Henrik erejét bizonyította, hogy három esztendővel halála (936) előtt megtagadta a magyaroknak való hadisarc fizetését. Ám az Odera és Elba folyó közötti lázadozó szlávok leigázása már az Aachenben királlyá koronázott fiára, I. Ottóra maradt.
Ennek az uralkodónak a nevéhez fűződik a magyarok európai rablóhadjáratának vége is: mint emlékezetes a krónikákból I. Ottó 955. augusztus 8-án elsöprő győzelmet aratott a német és cseh hadak élén a Lech-mezei csatában őseink ellen. 962-ben XII. János pápa Rómában császárrá koronázta I. Ottót: röviddel azután hunyt el 973-ban, hogy a magyar államalapítást előkészítő druszám, Géza fejedelem hatalomra került. De erről a friss – alig ezerötven évvel ezelőtti – sztoriról majd legközelebb!
