Róma, nyílt város.Ha ma Rómában jársz, minden sarkon látsz antik romokat és turista csoportot. A helybeliek egész évben kénytelenek megbarátkozni ezzel a helyzettel, hogy már mozdulni sem lehet a külföldiektől, ám ők foglalják le a hoteleket, vendéglőket, múzeumokat és szinte bármit el lehet nekik adni.
Hajdan az ajándékboltokban a hűtő mágnesek mellett Anita Ekberg és Marcello Mastroianni fotóit árulták az Édes élet című Fellini filmből. Ma inkább a Római vakáció népszerű, ahogy Gregory Peck és Audrey Hepburn robogón járja a várost. Holott Fellinit sem felejtették el, s a Trevi kútnál tolongó turisták többsége az Édes életnek köszönheti, hogy hallott a kútról, pedig tucatnyi hasonló szökőkút van a városban, igaz azokban nem fürdött a svéd kebelcsoda.
Nem túloztam a bevezetőben, bármerre jártunk a városban, a Colosseumnál, a Trastaverén, a Navona téren vagy a Vatikánban, mindenütt turisták hadába botlottunk, pedig régen október végén csendesebb volt Róma. Úgy tűnik, a pandémia okozta sokk és a háború közelsége még inkább arra készteti az embereket, hogy utazzanak. És Európában London és Párizs mellett Róma a harmadik kedvenc, Berlin és Madrid csak utána jön a bakancslistán.
Az online mindent visz Rómában is. Ha nem foglaltál jegyet és időpontot a múzeumokban, akkor semmi esélyed, hogy bejuss. Sem a Colosseumnál, sem a Vatikáni múzeumokban nem árulnak jegyeket. a zugárusok persze bevisznek egy csoporttal, de legalább 15 eurót rá kell fizetned az amúgy sem olcsó belépőre.
A vatikáni múzeumokban úgy érzed magad, mintha egymás után akarnád végigjárni a British Múzeum, a Louvre és a Prado termeit, vagyis többször vissza kéne jönnöd, hogy igazán élvezd a katolikus egyház mérhetetlen kincseit. Az egyiptomi gyűjteménye gazdagabb, mint a kairói múzeumé, de többek között ezt is kihagytuk, hiszen a 7 kilométer hosszúságú múzeumokat és galériákat már végiggyalogolni is képtelenség, s többek között az Apostoli könyvtárat és az Etruszk múzeumot is elkerültük, hogy elegendő erőnk maradjon Raffaello, Michelangelo és a képzőművészet többi nagymesterének alkotásaira. A Sixtus-kápolnában este már terelgették a népet az őrök, hogy mindenki körbejárhassa a termet, s a hangszórókból időről-időre csendre intették a látogatókat. Persze, az emberiség története freskókon is nehezen követhető, talán csak a bíborosok időzhetnek itt eleget egy-egy pápaválasztáskor. Már a modernekre sem futotta, pedig VI. Pál Matisse, Rodin és Picasso műveit gyűjtötte.
Furcsamód számomra, aki nem először jártam Rómában, ezúttal a Campo de Fiori jelentette a legnagyobb élményt, bár a Farnese palotába ugyancsak nem jutottunk be, foglalás híján, de a Ghetto színes, nyüzsgő világa valamint a piac, ahol hajdan Giordano Brunot kivégezték lenyűgöző látvány és megtaláltuk a Pancrazio éttermet is, amelynek helyén állt a Pompeius cirkusz, ott ölték meg Julius Ceasart. A vendéglős kedves ember, lemehettünk a pincébe, ahol a régi falak megmaradtak és antik szobrok, domborművek között, moziban éreztük magunkat, vitrinek, kordonok és tömegek nélkül.
