Régi tapasztalatom külföldön, hogy ha szülővárosomról faggatnak, annak nevét kiejtve a kérdező áradozni kezd Budapest szépségéről. Ha járt már ott, ha nem… Szóval a magyar metropolisz híre jó. Pillantás a múltba! A három városrész – régen tervezett – egyesüléséből 1873-ban jött létre Budapest. Az öreg kontinens legklasszabb fekvésű települései között emlegetett Duna-menti Bp. lakóinak száma az 1890-es években lépte át a félmilliót. A közlekedés és a turizmus is fellendült: többek közt a 127 esztendővel ezelőtti millenniumi ünnepségsorozatnak hála.
A magyar fővárosnak napjainkban mintegy 1,8 millió lakosa van. Három évszázaddal ezelőtt a Duna jobb és bal partján alig 12 ezren éltek. A 19. század hajnalán már 55 ezer főről szóltak a statisztikák. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idejére megduplázódott ez a kvóta. A három városrész – régen tervezett – egyesüléséből éppen másfél évszázada született meg Budapest. Az 1896-os millenniumi ünnepségek (reklámjai és látványosságai) nagy lökést adtak a hazai idegenforgalomnak. Az akkoriban komoly modernizáción áteső, mind jobb közlekedéssel dicsekvő magyar fővárost és annak gyógyfürdőit egyre több külföldi utazó is felfedezte.
A földalattival és korszerű hidakkal is büszkélkedő közigazgatási központban az első világháború küszöbén már 900 ezren éltek. A trianoni tragédia sem fékezte le a népesség gyarapodást Budapesten. Jó 90 esztendeje lépte át a polgárok száma az 1 milliót. A Magyar Királyság legnagyobb városában a véres 1944-es esztendőben több, mint 1,2 millió ember próbálta meg túlélni a háborút. A harcok elcsitultával közel harmadával mérséklődött ez a kvóta. Hivatalosan a legmagasabb lélekszám 1970 és 1990 között volt. A rendszerváltás előtt már 2 millió fölé szökött a pesti és budai lakosok száma, vagyis minden ötödik magyar a Duna-metropoliszban volt bejelentve.
