Amikor Kennedy elnök 1960 májusában meghirdette az amerikai űrprogramot, hogy felvegyék a versenyt a szovjetekkel, az egész világ Amerikára figyelt. A kor sztárújságírója, az olasz Oriane Fallaci hónapokra a houstoni NASA központba költözött, hogy együtt éljen az űrhajósokkal és maga is kipróbálja azokat a különleges szerkezeteket, amelyek felkészítették az asztronautákat az űrre. Beülhetett a Mercury kabinjába, majd az Apollóéba, amely később a Holdra szállította az űrhajósokat. Ezek most ott állnak a Houston Space Centerben és a látogatók kipróbálhatják magukat. Én nem tettem, mér akkor elszédültem volna, mielőtt megpörgetnek. Fallaci viszont semmitől sem félt, s persze zseniálisan írt, a „Ha meghal a nap” című könyve mindent leír az űrutazásokról, űrhajósokról, s azt sem hallgatja el, hogy ő csak 30 pontot kapott arra a tesztre, amelyet az űrhajósok kiválasztásánál használnak, s jelöltek 130-140 pontot értek el. Az űrhajósok egyébként annyira megkedvelték Fallacit, hogy legszívesebben felvitték volna a Holdra., s amikor szülővárosát, Firenzét 1966 novemberében elöntötte az árvíz, az űrhajóst is segítettek gyűjteni a város javára.
A legdrámaibb űrutazást is a houstoni központbók irányították, s ott találtak megoldást az űrhajósokkal együtt. Erről egyébként film is készült, Tom Hanks és Ed Harris főszereplésével. Az Apollo–13 három asztronautája, Jim Lovell, Jack Swigert és Fred Haise 1970. április 13-án 320 ezer kilométerre távolodtak el a Földtől, és arra készültek, hogy hamarosan Hold körüli pályára állnak. Nem sokkal este 9 előtt Lovellék egy tévéműsor keretében idegenvezetést tartottak a nézők számára. Az űrhajósok bemutatták az űrhajót és arról is meséltek, hogyan zajlik az életük a súlytalanságban. „Az Apollo–13 legénysége mindenkinek kellemes estét kíván” – így búcsúztatta a nézőket James Lovell parancsnok. Ám az űrhajó egyik felrobbanó oxigéntankja miatt a fedélzeten hamarosan elszabadult a pokol. Miután meghallotta a robbanást és a műszerfalon is kigyulladt a vészjelző, Swigert szájából elhangzott a híres „Houston, baj van” mondat.Az amerikaiak harmadik holdra szállási missziója az űrhajósok életéért zajló, kétségbeesett versenyfutássá alakult.
A NASA houstoni irányítóközpontjában a detonáció után minden a feje tetejére állt, a repülést irányító szakemberek és a mérnökök éjt-nappallá téve dolgoztak, hogy épségben hazahozzák az űrhajósokat. Az Apollo–13 küldetése az amerikai űrprogram történetének egyik legdrámaibb fejezetévé alakult.
Miután a houstoni mérnökök újra életet leheltek a parancsnoki modulba és biztosították annak energiaellátását, a háromfős személyzet a holdkompból újra átköltözhetett a parancsnoki modulba. Az Apollo–13 űrhajó április 17-én, Szamoa szigete közelében landolt a Csendes-óceánban. Mindhárom asztronauta túlélte a kalandot. Az akcióban a NASA annyi értékes információhoz jutott, hogy a küldetést „sikeres kudarcként” definiálták. Az Apollo–13 balesete révén például a soron következő űrhajókat már egy tartalék akkumulátorral, illetve három oxigéntankkal látták el, amelyek közül a harmadik a kiszolgáló egység egy teljesen más részén, a másik kettőtől távol helyezkedett el.
A Houston Space center több, mint harminc kilométerre fekszik a várostól, s egy Uber taxival 22 dollárért jutottunk ki. A taxisunk irodalmi angolt beszélt, Bostonból költözött át a feleségével 8 éve Texasba és bár többször szeretett volna eljutni az űrközpontban, eddig nem sikerült. Néhány perccel később meglepve láttuk, hogy ő is beállt a sorba, vagyis nem hagyta ki a lehetőséget, hogy ha már itt van, maga is megnézze az űrközpontot.Egy térkép alapján kiválóan tudtunk tájékozódni, s többször végigjártuk a kiállítást, ahol részletes leírást adtak minden űrutazásról, sőt a 2025-ös Artemis holdutazásról és a Marx expedícióról is megadtak minden információt. Először nem értettem, miért fogadnak iskolás, sőt óvodás csoportokat, de valóban úgy találtak ki a kiállítási anyagot és eszközöket hogy minden korosztály tanulhasson és szórakozhasson. Többek között láthatók a Mercury, Gemini, Apollo kabinok egységei, a Skylab és a Szojuz-Apollo makett. A 30 dolláros jegy árán felül három túrára is be lehet fizetni, a Piros a rakéta parkban, a Fehér a Kontroll szobába, míg a Kék az asztranauták tréning bázisára viszi el a látogatókat.
Minden NASA-missziót a Johnson Space Center (JSC) Houstonban, Texasban irányítanak. Kennedy elnök 1960. május 25-i beszédében jelentette be azt, hogy az Egyesült Államok egy évtizeden belül űrhajósokat küld a Holdra és vissza is hozza onnan azokat. A munka előkészítésére mérnök- és tervező csoport alakult a Langley Kutatóközpontban James E. Webb akkori NASA miniszter vezetésével. A kijelölt program (az Apollo-program) munkáinak megvalósításához új űrközpontok létesítését tűzték ki. Követelmény volt a tengeri elérhetőség a szállításokhoz, repülőterek, kulturális környezet, kellemes éghajlat, az egyetemi és ipari háttér. 1961 szeptemberében született meg a döntés a texasi Houston mellett. Az űrközpont 1963 óta működik. 1973-ban a Texas államból származó Lyndon B. Johnson amerikai elnökről nevezték el, aki texasi képviselőként természetesen támogatta az űrközpont létesítését. Az űrközpont legismertebb épületrésze ma is a repülésirányító központ. (Mission Control Center). Innen irányították az űrrepüléseket, többek között az Apolló 13 megmentését, amelyről film is készült. Ma már az Egyesült Államok történelmi emlékhelye az a terem.
