Madrid karácsonyi fényei vízkeresztkor is feldobják a várost, hiszen itt furcsamód a gyerekek nem karácsony este, hanem január 6-án kapják meg az ajándékokat, így az előző este hatalmas felvonulásnak lehetnek tanúi a járókelők a város főútján, s persze mindenekelőtt a gyerekek.Az Epifánia az egyik legősibb keresztény ünnep. Ekkor emlékeznek meg a háromkirályok kis Jézusnál tett látogatásáról. Nos, a három királyokat mi is itt láttuk, s egyébként nemcsak a spanyol fővárosban, hanem előző nap Escorialban is, ahol papírmaséból rengeteg figurát állították fele legnagyobb parkban, még a IX. légió katonai is felvonultak.
Nyáron Madridban szinte elviselhetetlen a hőség, hiszen egy sivatag közepén van. Télen, s ez igaz az év első hónapjára is, viszont szinte kellemes turista időnek éreztük a 10-12 fokot, hiszen többször kisütött a nap is. A város lenyűgöző az épületeivel, a szökőkútjaival és mindenekelőtt. múzeumaival. Ezúttal a Tengerészeti múzeumot (Museo Naval) néztük meg, amelynél gazdagabb gyűjtemény talán a világon sincs. Persze, ez nemcsak Kolumbusz Kristóf érdeme, hiszen ez egy tengerjáró nép, ahol már 1502-ben hajózási iskolát nyitottak Sevillában. A spanyol Armada sem a semmiből jött, rengeteg hajóépítő műhely működött Sevillától Cadizig és megannyi találmány segítette a hajósokat, aki az angolok és hollandok mellett sokáig uralták a világ tengereit.Nem számolta össze , de Santa Maria mellett legalább száz modell mutatja be a leghíresebb hajókat.
A madridi reptér szinte bejárhatatlan, s ha felépül még egy terminál alighanem a legnagyobb lesz Európában. nem az ő hibájuk, hogy a mi gépünk hazafelé 5 óráskésett, ezt a Wizzair hozta össze. Ugyanakkor a reptér közlekedése kiváló, hiszen öt megállóra van a belvárostól metróval. A metró egyébként is behálózza a várost, van olyan állomása, ahol 4-5 vonal kis összefut. Ilyen a Moncloa is, ahonnan a buszunk indult Escorialba. Moncloáról először akkor hallottam, amikor a spanyol polgárháború után ebben a palotában írták alá a paktumot, amely aztán fellendítette a spanyol gazdaságot. Mást már jó ideje ebben a palotában a van a miniszterelnök hivatala, s itt ülésezik a kormány is.
A történelem át meg átszövi a várost, s Budapesttel ellentétben, itt nem bontják le a régi idők emlékműveit. Mi példádul ezúttal megéltük, hogy a Bilbao metró állomás mellett a Don Juan de Austra szállodában laktunk és az előcsarnokban láthattuk a spanyol–osztrák nemes portréját is. Aztán ugyanez a festmény az El Escorialban is ki volt állítva, sőt pont volt a sarja is, majd a tengerészeti Múzeumban megcsodálhattuk a kardját, amit a V. Pius pápától kapott. V. Károly német-római császár törvénytelen fia ugyanis győzelemre vezette a keresztény hajókat a lepantói ütköztebqn a törökök ellen 1571-ben, s kiszorították a Földközi tengerről az addig uralkodó oszmán hajókat. Az angolok ellen már nem tudta felkészíteni a spanyol hajóhadat, meg öt évvel később pestisben meghalt. És azért nyugodhat az El Escorialban, a királyi kolostorban 26 spanyol király mellett, mert V. Károly utóbb elismerte fiának.
Madrid a gasztronómiai ínyenceknek is a kedvenc városa, hiszen több száz étterem kínál a 12-18 eurós menüktől a 80 eurós fogtokig megannyi csemegét. Levesekben nem erősek, a Gazpachon kívül, amelynek majd százféle változata ismert, de a második fogásoknál érdemes válogatni, a grillezett pulpo (polip) épp úgy az asztalra kerül, mint a Rabo de Toro, a bikafarokból készült ragu. Ez utóbbi isteni csemege és nemcsak Andalúziában készítik kiválóan.Ellenben a pwella Valenciában a legjobb, ott élnek a séfjei. Stílustörés, de a madridi ismerőseink elvittek egy Sumo nevű étterembe, ahol 17 euróért halakat, tengeri herkenytyűket és persze kacsát, csirkét is ehetünk többféle verzióban. Persze, mi maradtunk a tengeri csemegéknél…
