„Omán olyan, mint Dubai vagy Abu Dhabi 30 évvel ezelőtt.” Ez egy kulcsmondat, ahogy az is, hogy Dubai az égre tör, az omániak meg szeretnének a földön maradni.Az 5 milliós országban a GDP 60 százaléka az olajból és a földgázból származik, 20 százalék a halászatból és egyre több bevételt könyvelhetnek el turizmusból. A benzin literje egyébként 180 forint, vagyis az energia még olyan olcsó, hogy sehol nem láttunk napelemet vagy elektromos autót. Viszont nem építenek hatalmas felhőkarcolókat, s egyúttal őrzik, a hagyományokat és a természeti környezetet nem hamisítják meg a modernizáció javára. Viszont sokkal liberálisabbak, mint például a kuvaitiak, esténként a szálloda bárjába sörözhettünk is, bár az alkoholos boltok Ramadan idején egyáltalán nem nyitnak ki.
Abu Dhabiból érkeztünk, vízum nem kell, gyorsan átjuttunk az ellenőrzéseken, csak a taxiknál akadtunk el. Egy ománi riál majdnem ezer forint, s az agresszív taxis 8 rialt mondott, ami első hallásra is sok, de mire megérkeztünk a szállodához, az óra 12-öt mutatott és amikor nem akartunk annyit fizetni, még a recepciónál is mondta a magáét. Végül kifizettük, s aztán még aznap kiderült a túlárazás, s amikor hazafelé taxival mentünk a reptérre mindössze 5 rialt fizettünk. Szóval, azt egyik kommentelőnek igaza volt, hogy a legtöbb taxis simlis. Ez bizonyosan az egyre több turista miatt van így, s miután a Ramadan alatt nincs belőlük sok, utána egy hónapig jönnek, de aztán megint rossz szezon jön az elviselhetetlen hőség miatt, gyorsan akarják megszedni magukat. Volt akivel meggyeztünk, hogy másnap reggel megyünk vele városnézésre, de az sem volt ott, utána írt, hogy elaludt. Egy másikkal megalkudtunk, hogy 60 rialért elvisz a Jebel Akhda nevű hegyre. Amikor megérkeztünk a hegy alá, hívta a haverját, aki dzsippel vitt fel bennünket, de kértek rá még 20 rialt. Azt aztán már nem adtuk meg, s így egy óráig feszült volt a hangulat, de miután Muscatban megegyeztünk, nem engedtünk a hatvanból.Ezzel együtt a taxisok többségével semmi bajunk nem volt, tehát a kommentelő egy kicsit túlzott.
Muscat egyik ékessége az Al Alam Palace, a szultáni palota együttes, amely kívülről elkápráztató, de a szultán nem itt él, hanem egy másik palotában, a reptér közelében.A főváros egyébként hatalmas kiterjedésű, az egyik új negyed, ahol a szállodánk is volt, 12 kilométerre volt a kikötőtől, ahol a souk és a halpiac is van. A bazár sokkal érdekesebb, mint Kuvaitban vagy Abu Dhabiban volt, itt aztán mindent árulnak a sáfránytól a faszobrokig és szépen lehet alkudni. Amúgy borzasztó barátságos az ománi, kíváncsi honnan jöttél és megkímél teával vagy kávéval, pedig nem is akar mindenáron eladni. Magyarországról leginkább a Nokia jut eszébe, szerintük a magyar változata volt a legjobb. (Kár, hogy a komáromi gyár már a múlté -a szerk.) A szállodai szobánkban a tévén nem jöttek a legjobb sportadók, ellenben a kerthelyiségben beállították a projektort és végignézhettük a Liverpool-Manchester United meccset.
A múzeumok közül Bait Al Zubairt néztük meg, s mindent megtudtunk Omán múltjáról. A villa együttes több kiállítást is kínált, a főépület Elé Zubair sejk tulajdona volt 1914-től, s aki három szultánt is kiszolgált. Az Al Busaidi dinasztia régóta uralja Ománt, velük épp úgy megismerkedhettünk, mint az ománi ékszerekkel, fegyverekkel, hangszerekkel és egy eredeti ománi lakást is berendeztek. Nagyon büszkék az érme- és bélyeggyűjteményükre. Ezután egy strandra is kitaxiztunk, sehol nem volt egy lélek sem délelőtt 11-kor, pedig itt Kuvaittal és Abu Dhabival szemben, meleg volt a tenger. Úsztunk is, de aztán be kellett érnünk a pálmafákkal és a szép pázsittal, sehol egy pad, zuhany, öltöző, s még egy WC sem. A turizmust még tanulni kell.
Miután Abu Dhabiban láttuk, hogy a halak 80 százaléka Ománból érkezett, már első este kerestük a halas éttermeket. s nem kellett messzire menni, minden második vendéglő, kifőzde halat, rákot kínál. Természetesen kilóra adják, te választod ki és aztán remekül kisütik, jó fűszerekkel megszórják, s lepénnyel, salátával, humusszal és külön kérésre rizzsel, sült krumplival tálalják. Minden vacsoránk felér egy lakomával, hiszen a tintahalat is lecsósan vagy grillezve adják, egy kiló 2 ezer forint, a sügér egy ezressel régebb, a schrimp meg 5 ezer. Olyan finom halleveseket sehol sem ettem, mint Muscatban 1500 forintért, amely felért egy főfogással, hiszen tele volt halakkal, rákokkal. Még azt is megírtuk, hogy délután négykor kiszolgáltak az egyik kifőzdénél. Igaz, beültettek az egyik sarokba, elénk tették a paravánt, s így ettük meg a késői ebédet.
Ománban ugyanolyan luxus bevásárlóközpontokat találni, mint Abu Dhabuban vagy Dubaiban és az árak is barátságosak. A muscati Carrefourban két kiló prémium datolya mindössze 1800 forint, a 825 grammos Nutella 2 ezer forint, a 3 literes étolaj 1500 forint. Igazán az iparcikkeknél látni, hogy hiányzik az áfa, vagyis dehogy hiányzik, csak nincs. A Tefal vízforraló, a Philips vasaló és a Braun kenyérpirító 7-7 ezer-, a Braun mixer 10 ezer-, míg a Nikai mikró 17 ezer forint.
