Máltán a levegőben van a kultúra. Orientális muzsikát és olíva illatot hoz az enyhet adó sós szél. (Az Operaház októbertől májusig várja a vájtfülüeket és a tarka farsang is megér egy misét…) Kevés bicikli, rengeteg taxi. Kápolnák, katakombák, múzeumok, paloták, lakóházak, temetők, öblök, a festészet és agyagművészet jó állapotban megőrzött mementói ejtik ámulatba az idegent. A legtöbben a romantikus fővárosban élnek, ott Vallettán landolnak a repülővel érkező külföldiek. Jómagam 90-es évek óta kétszer vakációztam félúton Szicília és Észak-Afrika között. Az alig 530 ezer lakosú, három földközi tengeri szigetecskéből, Máltából, Gozoból és Cominoból álló mini köztársaságot (Repubblika ta’ Malta) kétségtelenül összekapcsolja hazánkkal, hogy ők is 2004-ben csatlakoztak az Európai Unióhoz. S mindkét ország gazdasági életében főszerepet játszik az idegenforgalom.
Az EU huszonhetek legkisebb tagállamába évente ellátogató 1-2 millió turista között magyarok is előfordulnak. S vélhetően hozzám hasonlóan, remekül érzik magukat. Az olasz és arab konyha ínyencségeit kombináló mediterrán étkek, a hangulatos Pub-ok remek söre, a romantikus vendéglők zamatos bora, az évszázados utcák, templomok szépsége felejthetetlen. A helyenként kopár táj és a hangos germán világjárók feltűnő távolmaradása egyaránt arról árulkodnak, hogy Málta másként csábít, mint a többi délies üdülő paradicsom.
Az elmúlt kétezer év nagy jövés-menésében nem csak romboltak a hódítok. A föníciaiak, hellásziak, karthágóiak, bizánciak éppúgy nyomot hagytak a sziget-trión, miként a 13. századtól uralkodó spanyolok. A Máltai Lovagrend a hadiflotta, a védelmi rendszer, az egyházi élet, az oktatás és az egészségügy fejlesztésében ért el szenzációs eredményeket. Az ő munkásságuk része volt a törökök kiűzését követően a főváros megalapítása. Valletta az 1500-as évek második felétől az öreg kontinens egyik legmodernebb települése volt: párhuzamos utcahálózata, meseszép kikötője – az ENSZ világörökségének része. 2024 küszöbén is lenyűgözi a vendégeket.
