2024. február 22. (csütörtök) 16:46

Szobrot kapott az igazi Rocky is

Chuck Wepner egyike azon kevés bokszolónak – egy kezünkön meg tudjuk számolni őket, mert csak négyen vannak –, akik padlóra küldték Muhammad Alit. Wepner már 83 éves, de még él, ellentétben Alival, aki 2016-ban meghalt. A veterán, börtönviselt bunyós, aki pert nyert a Rocky-film ötletét tőle elbitorló Sylvester Stallone ellen, a közelmúltban szobrot kapott szülővárosában, a New Jersey állambeli Bayonne-ban. Élettörténete legalább olyan izgalmas, mint a filmbeli Rocky Balboáé.
Chuck Wepner 83 éves, 195 centi magas, széles vállai, összelapított orra és bütykös öklei elárulják egykori foglalkozását. Nem tartozik a boksztörténelem legnagyobb ászai közé, mérlege – 35 győzelem, 14 vereség, 2 döntetlen – erősen közepes, még úgy is, hogy a 35 győzelemből 14-et kiütéssel aratott. De a vereségei között ott van a Muhammad Alitól 1975. március 24-én, az Ohio állambeli Richfieldben elszenvedett KO, amellyel beírta magát a sportág krónikáskönyvébe. Merthogy a kilencedik menetben padlóra küldte a nagy bajnokot, ami vele együtt összesen négy embernek sikerült a történelemben: Sonny Banksnek, Henry Coopernek, Joe Fraziernek és… Chuck Wepnernek.

Ali a padlón Wepner jobbhorgától 2:40-nél
Nos, Wepner tavaly november 12-én szobrot kapott szülővárosában, a New Jersey állambeli Bayonne-ban. Börtönviselt emberek ritkán kapnak szobrot, de Wepner akkora hős a szűkebb környezetében, hogy azok közé tartozik, akiket a keresztnevükről is felismernek. Csak három ilyen bayonne-i születésű híresség létezik, létezett: Frank, Bruce és Chuck.
A BBC riportere, Ben Wyatt mindezt az információt elegendőnek érezte ahhoz, hogy felkeresse otthonában a veterán bunyóst.

„Nagyon vékony volt a bőröm, sérülékeny voltam, állandóan véreztem. El is neveztek a Bayonne-i Vérzőnek (Bayonne Bleeder). A pályafutásom alatt összesen 329 öltéssel varrták össze a bőrt a fejemen. Tizenhat év alatt, amíg profi bunyós voltam, kilencszer törték el az orromat. De nem zavart”– mosolyodik el.
Élete meccsét 1975. március 24-én vívta.
„Tony Perez volt a bíró, még ma is emlékszem. Amikor a 15. menet végén Ali leütött, odahajolt hozzám, és azt mondta: »Nagyon vérzel, Chuck«.” De én kérleltem, engedje végigmenni a meccset, mert nincs semmi bajom. Erre ő felmutatta a kezét, és megkérdezte, hány ujjat látok. Én visszakérdeztem, hány esélyem van, hogy eltaláljam. Na, erre leléptetett. Pedig már csak 19 másodperc hiányzott ahhoz, hogy végigbírjam a nagy Ali ellen.”
Pedig a Richfield Coliseum tizenötezer nézője akkor már Wepner nevét skandálta, dacára annak, hogy úgy váltottak jegyet, hogy Ali-show-t láthatnak. A fogadóirodák 10 az 1-hez adták Ali győzelmét, de ahogy előrehaladt a meccs, kiderült, hogy a szívós Wepner kemény küzdelemre készteti a bajnokot, aki fél évvel azelőtt győzte le George Foremant Kinshasában. És a kilencedik menetben egy testre mért jobb horoggal padlóra küldte Alit!
A szakértők azóta is vitatják a leütés szabályos voltát, ugyanis azt állítják, Wepner rálépett ellenfele lábára, aki emiatt nem tudott hátrálni, és ezért esett a padlóra. Tény és való, a videón nem látszik megrendítő erejűnek az ütés. Wepner azonban állítja, valós leütés volt.
A padlózás után Ali nagyon felpaprikázódott, végig űzte, hajtotta Wepnert, és simán győzött. Chuck arcán 23 öltéssel varrták össze a bőrt.
Alig egytizenötödét kaptam Ali gázsijának. De az a százezer dollár is jól jött– emlékezik Wepner.
A valóságban tizenhatoda volt a pénzdíja Aliénak, mivel a bajnok 1,6 millió dollárt kapott.
Az igazi történet azonban csak ekkor kezdődött. Volt egy ember Ohiótól háromezer kilométerre, Los Angelesben, aki fizetős tévéadásban nézte a meccset, és annyira lenyűgözte őt Wepner hősies ellenállása, hogy azonnal nekiállt egy forgatókönyv megírásának egy veterán, a csúcson már túljutott bokszolóról. Három és fél napig megállás nélkül dolgozott, és a negyedik napra készen volt a Rocky szüzséje.
Az embert, aki nem egészen négy nap alatt összedobta a filmtörténet egyik legnagyobb kasszasikerének a forgatókönyvét, Sylvester Stallonénak hívták. A mozi 1976-ban az év legnagyobb bevételét hozta, 1977-ben pedig három Oscart kapott. Stallone karrierje pedig egyszer s mindenkorra sínre került.
De vissza a bayonne-i szoborhoz. A tavaly novemberi emlékműavatáson olyan bokszlegendák is részt vettek, mint Larry Holmes és Gerry Cooney.
„Itt, ahol felnőttem, állandóan dúltak a bandaháborúk. Ha életben akartál maradni, ki kellett ütnöd a legerősebb gengsztert. Nekem ez mindig sikerült. Hetente verekedtem”– vigyorog Wepner.
Chuck kezdetben kosarazott – végtére is 195 centisre nőtt –, de aztán elcsábította a boksz. Azonban három évre megszakadt az ígéretesen induló karrier, mert 15 évesen beállt tengerészgyalogosnak.
Az anyámmal hamisítottunk egy igazolást, hogy már 18 éves vagyok, és felvettek.
Miután leszerelt, benevezett a New York-i Aranykesztyű viadalra. Úgy ment át a mezőnyön, mint kés a vajon.
1964-ben profinak állt. Olyan ellenfelekkel került szembe, mint Buster Mathis, George Foreman, Joe Bugner, Ernie Terrell és Muhammad Ali. 1970-ben Sonny Listonnal csapott össze, úgy érezte, eljött az ő ideje.
„Eltörte az orromat és az állkapcsomat, 71 öltéssel kellett összevarrni a sebeimet, de én csak űztem, hajtottam. Nem voltam hajlandó feladni. De annyira véreztem, hogy az orvos a tizedik menetben leléptetett” – emlékezett vissza a mérkőzésre.
A Liston-zakó után nem volt egyszerű a visszatérés. De két győzelem és három vereség után egy nyolcmeccses nyerő széria következett, ami felkeltette Don King, a nagy mérkőzésszervező érdeklődését.
Barátok lettek Alival
„King kitalálta, az lesz a meccs mottója, hogy adjunk egy esélyt a fehér srácnak. Akkor már régóta feketék voltak a nehézsúlyú világbajnokok, úgy tűnt, nekünk, fehéreknek semmi esélyünk. Csak volt egy kis bibi. Én túlságosan szerettem és tiszteltem Alit, felnéztem rá.”
A mérkőzés előestéjén a richfieldi Coliseum tulajdonosa meghívta Alit és Wepnert a privát páholyába, ahol megvendégelte a két bunyóst. És láss csodát, Ali és Wepner barátok lettek!
„Ali bemutatott nekem egy-két bűvésztrükköt, nagyszerűen éreztük magunkat, el is felejtettük, hogy másnap meg kell verekednünk egymással.”
A meccs előtt James Brown, a soul nagyágyúja énekelte el az amerikai himnuszt, de elfelejtette a szöveget, és belesült, valahogy úgy, ahogy Király Linda évekkel ezelőtt egy budapesti All-Star kosármeccs előtt a Körcsarnokban.
A mérkőzés úgy alakult, ahogy, ez ma már történelem. Chuck végig akarta bunyózni a 15 menetet, de a bíró nem engedte, 19 másodperccel a gong előtt leléptette.
Aztán telt-múlt az idő, és Chuck elzüllött. Pankrátornak állt, sőt még egy szelíd medvével is birkózott, majd beállt pénzbehajtónak.
„Általában a lelkére beszéltem az embereknek, nem nagyon bántottam őket, de ha semmiképpen sem akarták kifizetni az adósságukat, akkor eljárt a kezem.”
Közben a kelleténél szorosabb barátságot kötött a kokainnal, míg végül kábítószer-birtoklásért és -terjesztésért 1985-ben tíz év börtönre ítélték. Azt mondja, élvezte a dutyit, mert odabent imádták a rabok, mindenki csak bajnoknak nevezte. Jó magaviselete miatt három év után kegyelmet kapott.

Miután szabadlábra került, beperelte Stallonét azzal, hogy az ő meccse adta neki az inspirációt a Rocky forgatókönyvéhez. 2006-ig húzódott a jogi hercehurca, végül peren kívüli megegyezés született. Wepner kapott egy csinos összeget, de hogy mekkorát, azt nem árulta el. A megegyezés azt is jelentette, hogy Wepner megfilmesíthette a saját sztoriját. 2016-ban el is készült a film, Liev Schreiber alakította a bunyóst. A film címe – minő meglepetés – Chuck volt.

 

Kapcsolódó
Még több NAGYVILÁG…